A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padlássöprés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padlássöprés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 25., hétfő

giccsparádé

Amikor, mint Berzsián magamra zárom az ajtót és a kulcsot a szekrény aljába rejtem, és sem Zsebenciklopédiának, sem Sróf mesternek eszébe nem jut rámtörni az ajtót és szakítok az emberiséggel, na olyankor szoktam gyönyörű, ámde szuper giccses tájképeket posztolni a facebookon. Mert ilyenkor sok lájkot kapok, és úgy érzem, hogy barátok vesznek körül. Bayer Icának igaza van, amikor a legutóbbi narancssárga-bordó alkonyati szépség után feltette a kérdést, hogy is van ez a giccsel?
Már akkor elkezdtem ezen rágódni, amikor kiposztoltam azt az olvasásról szóló oltári nagy frázist, ami pont a giccs egy tipikus példája. Aztán egy csodálatos gyűjteményt, az emlékkönyvemet az ötvenes évek második feléből. Igazi giccsművészet. ITT
Akik elég öregek, emlékeznek,  hogy a hetvenes években milyen lenéző, utálkozó volt az u.n. véleményformáló, városi értelmiség minden giccsel szemben. És hogy mi a giccs, azt  Ők mondták meg. 
A csodaszép csipketerítők,  a polcon ücsörgő herendi kacsák egyaránt mentek a megvetendő csomagba. Majdnem minden, ami kisgyerekkoromban szép volt. Vidéki lány Pesten, nehezen szoktam, majd magam is  közéjük kerültem...