A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tab. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tab. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 6., péntek

2016

évösszefoglaló
JANUÁR
Nehéz hónap volt. Igaz a siófoki temetkezési vállalkozásra nem lehet panaszom, gyorsan, empátiával, ugyanakkor profin intéztek mindent.
Nem tartottunk temetést, mert...
„…Nem e sötétszín köntös, jó anyám,
Sem a szokott gyászöltözet, sem az
Erőltetett mell zúgó sóhaja,
Nem a szemekben duzzadó patak,
A csüggedő tartásu arc, meg a
Bú többi módja, színe és alakja
Jelölhet engem voltaképp: ezek,
Valóban, látszanak, mert játszhatók;…” ( Shakespeare- Arany János)


FEBRUÁR
Volt egy kis nosztalgikus élmény. Tabra hívtak a hagyományőrzők, a könyvtár vezetőjének ötlete volt. Persze volt Kaszás Mari és Szilágyi Éva, akit legalább 50 éve nem láttam, de ezek a gyerekkori barátságok olyanok, hogy megmaradnak, meghúzódnak valahol a lelked bugyrában… szóval jó volt, mindenféléről fecsegtünk, hoztak, vittek, kényeztettek. A lányok süteményeket sütöttek nekem…
Közben már a debreceni szemináriumra készültem, a hónap végén beindultunk.

MÁRCIUS
Debrecen, egyetem,  szemináriumi csoport remek, csupa lány, de csillogók. Úgy érzem, kölcsönösen hasznosak vagyunk egymásnak. Azzal kezdtem még 2012 –ben, - mikor ez nagyon is a helyén volt -, hogy ha kamerát látunk, ne iruljunk, piruljunk, hanem bátran nézzünk bele és mondjuk el, amit fontosnak tartunk. S mit látok ebben az évben? Vihogó, szégyenkező lányok helyett bátran a kamerába vigyorgó nyílt tekintetek. A világ utolért. Változtatnom kellett. A bevezetés ugrott. Sajnos a jegyzetet, amire tavaly még annyira büszke voltam, csendben és kedvesen visszadobták, nem elég tudományos. Igaz. Azért ismeretterjesztésre jó lehetne.
Megint voltam Békéscsabán a bábos drámaíró versenyen, ahova, mert szeretnek, hát meghívtak. Mindig nagyon feltöltődős hét ez. Készítettem beszámolókat és összefoglalót és néhány miniportrét, amiket nagyon fontosnak tartok. A színház egy egy művésze mutatkozik be 5-6 percben. 

ÁPRILIS
Ebben a hónapban sikerült 70 évesnek lenni. A kölyökidősök sem felejtették el.
Salgótarjánban a Lévai Sándor kiállítást. Megnyitottuk. Shah Gabi rendezte nagyon szép tőle és a várostól.
A debreceni szemináriumra meghívtam Bécsi Imrét a lyukkamerás mániájával, és nagy sikert arattam vele.
Igazán régifajta örömet okozott, hogy Sárik  Péter és Szabó Balázs közösen írtak egy dalt és nagyon jó dal lett. Azért régimódi öröm, mert igazi szerkesztő - dramaturgi büszkeség, amikor összehoz valakiket az ember és abból akár már nélküle is, de születik valami, ami jó. Aztán már senki nem tudja, hogy én hoztam össze őket, talán már maguk sem emlékeznek, de én most itt megírtam és néhányan mégis tudni fogják.
MÁJUS

2016. február 3., szerda

Tab

Tabra hívtak beszélgetni a könyvtárba
2016 február 4.
majd meglátjuk, mi lesz.
Ezeket készítettem elő
 egyébként az érdeklődők figyelmébe ajánlom
TABON JÁRTAM - egy fotós kirándulás 2006-ban
és a 60 év 60 kép sorozatból:

1954, 1955,  1956 - 66. OLDALAKAT

 2016. február 4.
TAB
hát ott voltam és jó volt
Nagyon készültem, izgultam kicsit, de nem volt miért
A könyvtár ott van a templom mellett
és amint bementünk, már többen voltak a másik szobában, engem betettek egy kicsibe,  ott volt már Kaszás Mari barátnőm a gimiből és azóta is (fiatal  tabiak kedvéért Rapainé Mária ) és a süteményét rendezgette, amit a kedvemért sütött. De többféle finom sütemény volt az asztalon - mind a kedvemért - persze nem akartam a beszélgetés előtt enni, úgyhogy a végén becsomagolták :) Aztán bejött Szilágyi Éva,  aki Tabra kerülésem után mindjárt a barátnőm lett. Az állomás melletti mocsarasban sugdostunk nagy titkokat egymásnak annak idején.
Kaszás Mari
Szilágyi Éva

2014. augusztus 23., szombat

Emlékkönyv

 A 20. század népművészete. Elragadó. A facebook sem tud versenyezni vele giccses frázisok dolgában :)
TAB 1956 -59
Általános iskola felső tagozat
Takács Veronika emlékkönyve


2014. május 14., szerda

futavonat

A kép a naplemente előtti órában készült Kápolnásnyék környékén a vonatablakból mobiltelefonnal.
és erről jutott eszembe.
Amikor még kislány voltam sokat vonatoztam. Tabon laktunk, a nagymamámék meg Kaposváron. Siófok és Kaposvár között van egy 100 kilométeres vasútvonal, 

Ez a vonal abban az időben épült, amikor a Mágnás Miska c. film játszódik. Az ezen a vidéken lakó földbirtokosok ügyesebbek voltak a filmbélieknél - vagy a mérnökök kevésbé szerencsések - így ki kellett kerülni a birtokokat, a vasútállomások legtöbb helyen 2 -3 kilométerrel elkerülik a faluk központját. A legenda persze úgy tudja, hogy a mérnököt, aki a vasút építését  tervezte megbízták, hogy 100 km -nyi vasutat építsen, s mivel a hossz csak 99 km- re sikerült,  hát öngyilkos is lett a végén .. Így lett volna? ki tudja? Mindenesetre Siófok és Kaposvár között ma is 3 és fél óra az út. Tabig a 30 km 1 óra.  Onnan kezdődik a következő két és fél óra Kaposvárig. Ez az elmúlt 60 évben sem változott.


TAB - akkor még nagyközség - vasútállomása, ott volt állomásfőnök az Apukám.  

2013. február 4., hétfő

Láthatatlan filmek



A kritikusok kiosztották a díjaikat.
Remek filmeket díjaztak és ünnepeltek – még ha szerényebb körülmények között is.
Olyan filmeket, amik valóban megérdemlik az elismerést, dicsőség jár nekik itthon és külföldön egyaránt
.. mondhatnám tovább az ilyenkor szokásos szlogeneket
Csak egy baj van.
De az nagy!
Ezeket a filmeket nem lehet látni.
A mozik nem vetítik, a videótékák művészeti részlege /ha egyáltalán van ilyen/nem mindegyiket tárolja
Az interneten csak nagyon ügyes hekkerek tudják az időnként online vetítéseken pár óráig látható anyagokat lelopni, hogy esetleg azok is lássák, akik akkor éppen nincsenek otthon, vagy nincs nagy szélessávú internet kapcsolatuk
Ha én Tabon vagyok könyvtáros – ami egy kisváros Somogyban, soha nem látom a Csak a szél c. filmet, de akkor se, ha egyetemista vagyok Szegeden, vagy tanitónéni Kiskunhalason.
MIÉRT?
Akkor meg mit ünnepelünk?
Már mániákusan mondom egy ideje, hogy az értékes filmeket igenis fel kell tenni a netre, szabadon elérhető és jó minőségben!
Most már más is mondja, látom, de fogjunk össze
Láthatatlan filmeket díjazni igazán dicsőség pocsékolás.