A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Attila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Attila. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 8., szerda

régi papírok közt turkálva

Lévai Sándor bábtervező televíziós munkásságáról kért tőlem Shah Gabi egy kis  összefoglalót, elemzést. Lévai az az alkotó volt, aki mindig a háttérben dolgozott. Zseniálisan és megbízhatóan, de  tökéletesen a háttérben. Persze a műhelyben nem vonult háttérbe, mindent megtett, hogy elérje amit akart. A háttérbe húzódás eredményeképp elég kevés anyag van, amit az írásomhoz felhasználhatnék. Gondoltam, hátha van a régi kritikák, megőrzött cikkek között valami, ami az ő munkáját dicséri. Talán, amikor a Kőszegi Szemlékről írtak.. de nem. A külső megjelenés, a design - akkor még nem is volt ez a szó - nem került az elemzők látókörébe. Amit erről találtam az egy kőszegi jegyzőkönyv, ahol éppen Lévai kéri, hogy legyenek szívesek a megjelenés külalakját is vegyék figyelembe. mert nagyon fontos, mi az, amit a gyerek lát. De nem vették a továbbiakban sem
Szóval Lévai szempontjából hiába kutattam, de a magam szempontjából azért hasznos volt, mert találtam ezt a Süsü fotót, Zih Zsolttól, ahol legalább látszik Pehartz Imre, a másik eltüntetett fontos alkotó. Ő volt Süsü testében. Ő mozgatta a legnehezebb részt. /A Vizvári féle ASTRA/  együttes vezető művésze volt / Olyan neveket mondok, akikre már nem is emlékszik senki, csak néhány nagyon elkötelezett bábos. Persze Lévait és a rendező, Szabó Attila nevét se sokat emlegetik. A hiteles forrás: http://www.takacsvera.hu/susu/index.php
Süsü legfőbb életrekeltője fejére lép. Süsü és Pehartz Imre
Másik:
És egy kis magamutogatás: Süsü utáni oldalon találtam ezt a képet, Fazekas Lajos rendezővel koncentrálunk valamire. a hetvenes évek második felében. Lajossal jó volt dolgozni, szeretettel és értőn bánt a gyerekekkel. 
Egy régi Pajtás újságból. Takács Vera szerkesztő és Fazekas Lajos

hát ennyi
két kép a múltból
 és egy kép a mából
ősz van
szép ősz
 ez a heti blog


2012. április 28., szombat

Lévai



LÉVAI SÁNDOR - báb és díszlettervező

1930 -ban született Balassagyarmaton. 1954 -ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola, Színpadtervező szakán. 1954-ben a kecskeméti színház díszlettervezője. majd a győri bábszínházban díszlettervező és bábszínész; 1960-83: a Magyar Televízió báb- és díszlettervezője. Nevéhez fűződnek olyan mai klasszikus mesék díszletei és bábjai mint a Futrinka utca, Csupafül, Rémusz bácsi meséi, Zsebtévé, Süsü, a sárkány
 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Shah Gabriella a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum művészettörténésze és Shah Timor operatőr - rendező azzal a kéréssel kerestek meg, hogy segítsek LÉVAI SÁNDORRÓL  adatokat gyűjteni. Nógrádi születésű művészekről készítenek portréfilmeket.
Shah Gabriella
Shah Timor

2012. április 10., kedd

TV MACI

nem tetszik az új
nem azért, mert nosztalgikusan ragaszkodom a régiekhez
hanem
előbb egy kis macitörténet
Az első tv maci 1963 -ból, Kőber Tibor munkája, ahogy Bálint Ágnes visszaemlékezéséből tudjuk a nézők mindenféle kifogásokkal éltek.

 - A macinak nincs anyukája?
- Kistestvére sincs? - Nincs egy szerető kéz, amely estente betakargatná?
- Óvodába sem jár?
- Miért köp fiúhangon, mikor lányoknak való ruhája van?

- innen -

 Kende Mártának köszönhetően viselt az első maci lánybugyit, és a véletlennek köszönhetően köpött férfihangon. A legelső, nevezetes köpést az akkor Kende asszisztenseként dolgozó Szabó Attila /Süsü, Le, a cipővel, Futrinka, Fabula .. rendezője / követte el, viccelődve köpött egyet a szinkronfelvételen, mindenki nagyon jópofának tartotta, megmaradt  és - a korra jellemző módon - ennek a köpésnek más jelentése is lett. A köp... köp rá.. Mire? ..hát tudod ...
Kende Márta

Később aztán elvesztette ezt a látens jelentését a köpés, meg is változott, már csak az, ami...

2011. április 6., szerda

A magyar televíziós bábjátszás történetének pillanatai

FEJEZETEK A MAGYAR TELEVÍZIÓ GYEREKMŰSORAINAK TÖRTÉNETÉBŐL
A magyar televíziós bábjátszás története
A Magyar Televízió történetének korai időszakának egyik slágerműfaja volt a bábjáték. A bábszínházból importált műfajt sikerült sajátos televíziós megoldásokkal egyedivé tenni. Idézzük fel a legjelentősebb sikereit, azokat a tendenciákat, eredményeket, amik az elmúlt évtizedeket jellemezték.
A hatvanas évek a lelkes, nagy sikerek időszaka, a hetvenes évek a profi kiemelkedő alkotásoké, a nyolcvanas évekre az amatőr bábjátszás szervezése és bemutatása a jellemző, s sajnos a kilencvenes évek a lassú elhalás időszakát hozták.
Mazsola és barátai a hatvanas években
Mazsola és barátai a hatvanas évekből
A magyar televízió megalakulásától kezdve nagy teret szentelt a bábjátékok közvetítésének és készítésének. Amikor az un. gyerekszerkesztőség megalakult, olyan művészek kerültek oda, akiknek közük volt a bábozáshoz, nem csak szerették, hanem értették is ezt a műfajt, elsősorban Kende Márta rendező, és Bálint Ágnes, aki kiváló íróként éppen a bábműfajban tudta legjobban kifejezni önmagát. A magyar bábművészet legjobb tervezői dolgoztak velük, nemcsak a televíziós Lévai Sándor, hanem Koós Iván, vagy Bródy Vera /akik az akkoriban világhírűvé vált Állami Bábszínház vezető művészei voltak/ A magyar gyerekirodalom legjobbjai írtak bábjátékokat a televízió számára.
A hatvanas években az jellemezte a televíziós bábjátszást, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt élményt nyújtó, a közbeszéd témájává váló sorozatok jelentek meg a képernyőn.
Bálint Ágnes Cicamicával és Böbe babával a hatvanas években
Bálint Ágnes Cicamicával és Böbe babával


A Futrinka utca, így visszanézve, és a mai műfaji kategóriákat használva szappanopera szerepet töltött be. A Futrinka utca lakóinak történetét izgalommal várták a nézők, Cicamica és Böbe baba élete beszédtéma volt, vitákat gerjesztett. Böbe baba nyafka hanghordozását a hivatalos kritika, a pedagógus társadalom dühösen támadta, de az tény, hogy egy ország kamaszsága beszélt Böbe babául – nézettségi indexek híján, a komoly siker jelzésének tekinthető. Meg is ijedt mindenki ettől a sikertől és szegény Böbén verték el a port, kiiratták őt a sorozatból.
Pedig a „baj” nem Böbével volt, hanem azzal, hogy ezek a történetek, a gyerekszerkesztőség és a vecsési faluszél hétköznapi életéből, figuráiból, napi konfliktusaiból íródtak, természetesen remek humorral és Bálint Ágira jellemző könnyedséggel, ezért voltak sikeresek, és ezért igazából nem is újrajátszhatók. A hetvenes években újraforgatott színes, szép új Futrinka utca bár míves alkotás, nem mérhető az eredeti fésületlen "teleregény" sikerével.
.A hetvenes évek. A műfaj csúcsra tör.
Már a kezdeti időszakban kialakult egy olyan feldolgozási, adaptációs mód, ami önálló műfajjá emelte a bábjátékot a televízióban. Ezt elsősorban Kende Márta szárnya alól kinőve, Szabó Attila tökéletesítette – aki a bábot az élő film eszközeivel dolgozta fel. A kamera mozgatás, a snittelési technika, a világítás igényessége, megegyezett egy élő szereplős film kívánalmaival. Bátorság volt 'nagy' közelikkel operálni egy rongydarab fényképezésekor. De mivel mi tudjuk, hogy a báb nem rongydarab, az eredmények igazolták a bátrakat. Mindezt egy körbejárható paravánrendszer egészítette ki, így a tévés bábjátékok már nem lefényképezett színházként kerültek szalagra.
Werk fotó a Süsü, a sárkány felvétele közben

Felsorolhatatlanul sok mű jellemzi ezt a szép időszakot, a Békés József vezette dramaturgia irányításával a bábszínház vezető művészei is beszálltak a munkába és fontos volt hogy az évi 10 - 12 gyerek tévéjáték között legyen bábfilm, bábsorozat. A hetvenes évek közepére ezt kiszolgálandó  profi báb és makett műhely alakult ki a televízióban.
Ennek a filmes bábjáték technikának a csúcsa a Süsü, a sárkány sorozat
Szabó Attila
Szabó Attila


Magam, mint Süsüt megtaláló és készülését végigkísérő dramaturg büszke vagyok, hogy Süsü világsikert aratott. Olyan gondossággal és aprólékos kidolgozottsággal készült a szellemes történet, hogy megállta a helyét a nagy szuperprodukciók versenyében is. És sikerült Süsüvel olyan alkotást létrehozni, ami bátran újravetíthető. Szerencsére Süsüt már sokan elemezték, értékeiről sokat beszéltek.
Sajnálatosan a szükségesnél kevesebb szó esik, akár Süsü kapcsán is, egy nagyszerű művész Lévai Sándor munkásságáról. Amiket eddig elmondtam, azt mind végigkísérte a keze munkája, nagyon szép, nagyon egyszerű, és nagyon kifejező bábokat készített. Ezek mindig arányosak és szépek, és mégis nem csak babák, hanem egy egy emberi jellemet, figurát sűrítő, igazi bábok. Ez a Lévai féle stilizáció, és a naturális filmes feldolgozási mód, nagyon jól harmonizált. Nagy szerencse volt, hogy ezek a művészek /Szabó Attila, Lévai Sándor, Abonyi Antal operatőr, Tréfás Imre fővilágosító, Pugris Sándor építész...és lelkes stábjuk/ egymást alakítva, egymásra hatva, együtt szenvedve, és ritkán örülve kialakították ezt a sajátos magyar televíziós bábműfajt.
Lévai Sándor


A hetvenes évek elejének meghatározó eseménye volt Kemény Henrik műveinek televíziós adaptációja.
Kemény Henrik, mindannyian tudjuk, hogy nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúrának is kiemelkedő alakja, és nekem személy szerint jó érzés, hogy kezdeményezője lehettem annak, hogy a vásári bábjáték utolsó mesterének remekei megőrződtek az utókor számára. Vitéz László megtalálható a televízió archívumában
Kemén Henrik Hakapeszi8 Makkival, a Zseb tévé c. sorozat figurjával
Kemény Henrik és Hakapeszi Maki a Zseb tévé sorozatban
.

Mindenki bábozik
Már a hatvanas évek végén elkezdődött és jelentős esemény volt a Játsszunk bábszínházat sorozat elindulása a televízióban
Bródy Vera: Gombóc tündér c. bájos sorozata volt az első, ahol a bábkészítésre hívták fel a gyerek nézők és szüleik figyelmét, A kreativitásra, bábozásra való ösztönzés aztán a Játsszunk bábszínházat 9 x 13 rész megért sorozatában teljesedett ki.
A műsor átfogó mozgalommá vált. Kremsier Edit kitalálója és szerkesztője ennek a sorozatnak, ami minden körülötte dúló vita ellenére olyan szervező erővé vált, ami a magyar amatőr bábmozgalomnak nagy lendületet adott, hiszen bekerülni a televízióba olyan húzó erő volt abban az időben, ami segített abban, hogy minél többen, minél igényesebben készüljenek erre a megmérettetésre. Ezekben a bábszínház produkciókban olyan értékes alkotások bukkantak fel, amelyek a magyar népi kultúrát a hagyományokat, a magyar irodalom gyöngyszemeit mutatták be.
A műsor segített a bábcsoportoknak, formálta ízlésüket, irányt és célt adott. Országos rendezvény volt a Játsszunk bábszínházat, megyei döntőkkel, ahova neves szakemberekből álló zsűri látogatott el, és válogatta ki a legjobbakat. A sokféle képességet egyesítő bábjáték, ma is fontos eleme lehetne a játékos kedvű gyerekek életének.
1989 – ben volt az utolsó Játsszunk bábszínházat, 1994 - ben még Farkas Eszter szerkesztő és Szabó Attila rendező összegyűjtötte a legjobb bábjátszókat és Vitéz László vándorútján címmel bemutatták őket, de ennek, bár fontos volt, már nem volt olyan nagy, országot átfogó mozgósító háttere, mint a Játsszunk Bábszínházat sorozatnak.
Játsszunk bábszínházat
Játsszunk bábszínházat


A nyolcvanas években készülnek Süsü folytatások, készülnek a Bábszínház rendezői által szép bábtévéjátékok, készül Dörmögő Dömötör, /Gyárfás Endre író, Kovács Kati rendező/ de ezek bár sikeresek, már nem hatnak a reveláció erejével – a világ kezd megváltozni.
A kilencvenes években kiöregszik, megfárad a műfaj.
Új alkotók nem lépnek a régiek helyére. A bábokat a világban már komputerek tervezik és formálják.
Utolsó fellobbanás volt a már nem gyerekeknek készült Uborka sorozat /szerkesztő: Svéd Pál/ és Szabó Attila a műfajt megújítani kívánó kezdeményezése a Kicsi és Nagy - aminek utolsó darabjai már nem is kerültek adásba
Werk felvétel a Kicsi és Nagy forgatásán


Annak feltétel nélkül örülnünk kell, hogy volt három évtized a magyar televíziózás történetében amikor remek, ma is élvezhető alkotások születtek ebben a műfajban.

Az összefoglalás persze szubjektív, de örülnék, ha kiegészítenétek, nehogy lassan teljesen elfelejtődjön, hogy ilyen is volt