A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kremsier Edit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kremsier Edit. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 3., vasárnap

Május eleje

 pók, szúnyogháló és telihold
május 2. este
Talán csak egy jókiállású vámpír hiányzik. Haha
ez május 3. hajnal

2011. június 1., szerda

in memoriam Kremsier Edit

Kremsier Edit. Élt 80 évet
Edit temetése 2011. július 1.-én 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben

Mikor 1970 -ben a tévéhez kerültem, a gyerekosztályra, Ő éppen idegösszeomlással volt távol, így megkaptam a futó műsorai közül a Kukkantót. /Remek ismeretterjesztő műsor volt, Béley Pál írta, a két műsorvezető Hacser Józsa és Kaló Flórián a maguk mókás esetlen módján végig bohóckodták a történelmet sok hasznos ismeretet közvetítve a nézőknek. Klasszikus, jól eltalált tévés ismeretterjesztés. Sokat tanultam belőle. Aztán az egyik főnök, mutatott egy szekrényt, hogy abban vannak az Edit dolgai, jó lenne ha átnézném, mi az, amit megtartunk és mit kell kidobni. Rémülten néztem a nagy halom papírt.  Na nem,  miért gondolják, hogy holnap nem jelenik meg és akkor én mit mondok,  milyen alapon szortíroztam az ő gondolatait.
És hálistennek tényleg ez volt, egyszercsak minden átmenet nélkül megjelent egészségesen és tettre készen.
És alkotó élete második szakasza beindult. Elkészült az Utolsó padban c. Halasi könyvből készült tévé játék Kende Márta rendezésében, ment tovább a Fabula Vargha Balázzsal Szabó Attila rendezésében, képzőművészeti sorozatok, Játsszunk Bábszínházat… hosszú lenne felsorolni
Amikor az első nagy tisztogatásnál nyugdíjazták nem nyugodott, váltott, a Vallási szerkesztőségre ment át. Sokat viccelődtünk, hogy kommunista zsidóként katolikus műsorokat készít. De hát profi volt és az apácákról készített műsoraiban igazi hit volt, átérezte és hitte azoknak a nőknek a sorsát, életét.
Az utóbbi években már keveset dolgozott, utolsó nagy munkája Soós Marival nem volt jóízű, kellemes siker.
Jó humorú, vagány csaj volt, sok ötlettel, lendülettel
Mostanában sok csapás is érte – meghaltak a társai, barátai.
Unokaöccsét a tragédia árnyékában próbáljuk megtalálni, de egyik barátjának sem árulta el nevét, elérhetőségeit.
Az újságok nem tudnak a haláláról. A fehérvári rendőrkapitányságnak nem volt ismert a neve, nem adta ki a sajtónak – gondolom családtag hiányában nem is lehet
Könyörögtem neki, hogy ne menjen már egyedül le Szepezdre. vagyishogy ne vezessen ő, mert nem egyedül ment, Samuval szerelmetes kutyájával, aki ép bőrrel megúszta, s most egy menhelyen várja, hogy a rokonok észrevegyék.
Edit elment
Fájdalommal gyászolunk
Hiányozni fogsz
Kár, hogy utolsó éveid nem töltötted boldogan, pedig megtehetted volna
Legyen odaát legalább ilyen sikeres az életed,  sokkal több örömmel.
Samuval

2011. április 9., szombat

A gyerek, az érték és a falrahányt borsó

1998 -ban és 2002 -ben, 2004-ben, 2008 -ban is készült egy memorandum, amiben azért emeltük fel a szavunkat, hogy  elkezdtek fogyni/fogynak/ rémesen fogynak/eltűntek a gyerekműsorok a közszolgálati televíziók műsorából és ez ellen azonnal tenni kell, mert beláthatatlan következményei lehetnek...a MEMORANDUMOK SÜKET FÜLEKRE TALÁLTAK - jobb és baloldalon egyaránt
A 2011 -ben a  Kaposvári Egyetem pedagógia szakos hallgatói készítettek egy felmérést 8 -12 éves gyerekek körében, ami megdöbbentő értékvesztésről tanúskodik. A minap nyilvánosságra került felmérésen borzongva vettem elő ezt a 2004-es jegyzőkönyvet

MI MEGMONDTUK :(

Íme a jegyzőkönyv:
Két elvetélt memorandum után 2004 november 18.-án összeült a Filmművész Szövetség Gyerekszakosztálya, és a kritikusok Szakosztálya szervezésében egy értekezlet, ahol a gyerekműsorok sorsáról, lehetőségeiről és a halaszthatatlan tennivalókról esett szó

Dr.Sípos Pál, Báron György, Kremsier Edit

Kremsier Edit
A gyűlést Kremsier Edit, a Gyerekszakosztály vezetője nyitotta meg. Bevezetőjében elmondta, hogy nem a múlton kellene keseregni, hanem megkeresni a kiutat a jelenlegi kilátástalan helyzetből


Az első felszólaló dr. Sipos Pál, a Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőségének vezetője: ”….én még nem találkoztam egyetlen egy gyermekbarát felnőttel de még újságíróval sem, aki szóvá tette volna, hogy, hogy van az, hogy Európában szinte egyedüliként ez az ország az, amelyiknek a
dr.Sipos Pál
képernyőjén hétvégén, szombaton reggel 7 és 9 között nem gyerekműsor megy, hanem egy politikai magazin, benne politikusokkal. És még nem láttam egyetlen egy politikust se, aki azzal utasította vissza a szombat, vagy vasárnap reggeli meghívást, hogy bocsánat, én nem szeretnék részt venni ebben a műsorban, mert ilyenkor nem nekem kellene látszódni a képernyőn, hanem ott gyerekműsoroknak kellene menni. … Nem láttam még egyetlen egy egyházat sem amelyik azt mondta volna, hogy gyerekeknek kellene ebben az időben műsort adni …


Báron György a kritikusok Szakosztályának elnöke: …Tehát a gyerek- és ifjúsági játékfilmekről, amely egy létező műfaj volt Magyarországon és ma már nyomokban sincs, vagy talán csak nyomokban van. Ami úgy gondolom, hogy inkább a Magyar Mozgókép Alapítvány és egyebek körébe kéne, hogy tartozzon, bár jó lenne, ha a tévék is kivennék ebből a részüket.Akkor nyilvánvalóan egy kicsit ettől eltérő, de szintén gyerekeknek szóló terület, a nem fikciós gyerekműsorok, gyerek vetélkedők, oktatási műsorok, stb. stb. …. Az, amit hallottunk, hogy a legnézettebb gyerekműsor a Való Világ, az borzalmas. Ha a nemzedék a Való Világot nézi, akkor milyen emberek lesznek. Hát nyilvánvaló. A Való Világból nem lehet tanulni. Hülyeséget lehet tanulni, persze. A rossz magatartás formákat lehet belőle megtanulni. …
a Magyar Televízió egy olyan pénzzabáló intézménynek tűnik, amiből az utóbbi 10-valahány évben 10 és 100 milliárdok, egy kisebb afrikai ország nemzeti jövedelme eltűnt. Ezt mindenki pontosan tudja. Tehát a gyanakvás nem alaptalan.
Báron György
Hogy ez miért a gyerekfilmen csapódik le, az egy másik kérdés… Azért mindig volt annyi pénze a Magyar Televízióban, hogyha valami-re nagyon akartak keríteni és ez a valami legtöbbször a legnagyobb baromság volt, akkor arra lehetett egy picit keríteni. … a közszolgálati tévé a politika martalékává lett és ezáltal tényleg nem alkalmas a közszolgálati feladatai ellátására

B. Révész László folytatta felszólalásával
B.Révész László
… Azt gondolom, … a magyar értelmiség súlyosan bűnös ebben a dologban. Egyetlen egyszer nem emelte fel a szavát annak érdekében, hogy ez nem a politikusoknak a magán játékszere, amit ilyen, olyan, amolyan célokra használhatnak, hanem ez a magyar nép legnagyobb kulturális privilégiuma. Nem egy pártszócső, nem politikusok szócsöve, hanem.. ma Magyarországon ez a minden magyar adófizető számára elérhető legolcsóbb információs, kulturális szórakozási lehetőség... De ezt a tisztet nem tudja betölteni. A dolog lényege mégis csak az szerintem, hogy amire akarják, arra van pénz. És amire nem akarják, arra nincs pénz. Tehát a mindenkori kurzus mindenkori csókosainak megvannak a műsorai. Tehát ha teszem azt Tornóczki Anitának gyerekműsorok készítésére támadt volna kedve és nem dokumentumfilmek készítésére, akkor lenne a legalább havi egy gyerekműsor. …Még annyit ehhez, hogy ha jól tudom, az elátkozott média törvényben bizony tételesen felsorolva benne van a közszolgálati műsortípusok között többek közt a gyerek- és ifjúsági műsorok és ez alapvetően hiányzik. Tehát itt akár az aktuális televíziós vezetés szemére is lehet vetni, hogy ez miért hiányzik..

Farkas Eszter újságíró, hét évig vezette a Gyerek- és Ifjúsági Szerkesztőséget. az EBU ifjúsági szekcióban dolgozik 92 óta. Ennek négy évig alelnöke volt
Farkas Eszter
…EBU. Európai Közszolgálati Televíziók Szövetsége. 98-ban, amikor az első memorandum született, akkor még egyáltalán nem volt tragikus a helyzet. Akkor még nagyon sok műsort gyártottunk, de már észrevehető volt, hogy a pénz eltünedezik. A gyerekek tökéletesen otthagyták a Magyar Televíziót, amin egyáltalán nem csodálkozom… Az biztos, hogy mi most itt éppen egy paradigma váltást élünk át és ez sohasem kellemes. Megváltozik a helyzet és megváltozik talán a televízióval szemben a nézők igénye. Én azt hiszem, nem szeretném a haragotokat magamra vonni, de tényleg azt hiszem, hogy a televízió csak az egyik már a többi, egyre fontosabbá és egyre hatásosabbá váló média közöl. Én itt elsősorban a számítógépet és a világhálót tekintem feljövőben lévő médiának, amit a gyerekek sokkal szívesebben és állandóan használni tudnak. Nem úgy, mint a televízióban ilyen kis szigetekként föltünedező és egymástól hatalmas távolságra lévő rövidke gyerekműsort. Az Internet állandóan ott van és nem csak hogy állandóan ott van, akár filmet is lehet rajta nézni, hanem interaktív. ..az EBU-ban egy három éves hatalmas monstre vizsgálatot indítottak a gyerekműsorok helyzetéről. Ennek 96-ban kaptuk meg az eredményeit és akkor, amikor már nagyon sokan úgy döntöttek, hogy a versenyhelyzetet és ezt a nagyon elszántan agresszív önreklámozást, ami a kereskedelmi televízióknál megjelent, ezt az egy blokkban kínált, többé-kevésbé azonos nézőre számító műsorpolitikát csak úgy tudják a közszolgálati televíziók megoldani, hogyha osztódni kezdenek és tematikus csatornákat hoznak létre. … ZDF és az ARD indították el a Kinder Kanalt, a Kikát. A két szülő csatorna adta össze a pénzt … volt egy nagy vita arról, hogy a közszolgálati, úgynevezett egyes csatorna, ami egy demonstratív csatorna sokak szemében, azt mutatja meg, hogy annak az országnak, annak a kormánynak kik a fontosak, melyik társadalmi rétegek a fontosak és mi az, amit ő fontosnak tart elsősorban. Tehát hogyha azt mondjuk, hogy ez egy ilyen általános csatorna, akkor a gyerekeknek is természetesen ott kell lenniük. Hiába bólogatott mindenki arra, hogy ez bizony így van, a szervezhetőség, a jelenlét szempontjából bizony a gyerekcsatornák alakítása tűnt a járható útnak.
Ezután Báron György Sípos Pál főszerkesztőt kérdezte, elképzelhető –e Magyarországon is tematikus gyerekcsatorna felállítása

Sipos Pál:
… a földi egyes csatornán kellene több szóhoz jutni a gyerekeknek és valóban a kettes csatornát lehetne még erre ráépíteni és bizonyos ésszerű határokon belül kellene folyamatosan új műsorokat gyártani… hogyha a Minimax készítője lennék … egyre szomorúbban néznék magam elé, mert azt gondolnám, hogy egy 3 év múlva kifúj az az anyagmennyiség, amit még lehet a Magyar Televízióból hasznosítani. És akkor utána meg már nincs mit.
… van közben valamifajta változás. Szóval a gyerek az mindig gyerek, de azért a környezete változik … a saját gyerekeimen látom, azért már nem lehet ugyanazzal megszédíteni őket amivel engem.

Bernáth László, kritikus. Természetesen én is tudnám a múltat fényezni joggal … az ifjúsági film fogalom. Kérem, ne botránkozzanak meg, azt hiszem, hogy olyan, hogy ifjúsági film, nincs. Tudniillik amit ennek szántak, ha jó, akkor az valamennyi felnőtt néző számára mindig is érdekes volt.. Gyermekfilmben is azt hiszem van egy életkor váltás. Azt hiszem, hogy az a 14 éven aluli elképzelés nem áll már fent. Gyerek számára csak 10 éven aluli gyerek számára lehet és érdemes kifejezetten gyerekfilmeket csinálni. Tehát nem lehet a gyerekfilmekről beszélni úgy, hogy súllyal, vagy hangsúllyal ne a rajzfilmekről legyen elsősorban szó. Mellesleg megjegyezve ott is az a helyzet, hogy igazán jó rajzfilmek, akár egyediek, akár sorozatok a felnőttek számára is ugyan olyan vonzóak… végig kell gondolni … hogy tényleg mire kell pénzt kierőszakolni, kérni, követelni és így tovább, joggal és mi az, amit nem nagyon érdemes forszírozni.

Békés József
Békés József
Magyarországnak egyetlen jövedelmező kulturális exportcikke volt bizonyos időben a gyerekműsor. A Magyar Televízió gyerekfilmjeit 34 ország vásárolta… volt olyan éve a Magyar Televíziónak, amikor a gyerek- és ifjúsági dramaturgián készült 8 filmből több valutát szedett be, mint az összes többi terméke eladásából.

Takács Vera arra hívta fel a figyelmet, hogy a 21. században meg kell találni a 21. század megkívánta formákat, hogy azt a közönséget, amit jelenleg totálisan elvesztettünk, mert gyerekműsort nézni ciki, valahogy visszaszerezzük. Ehhez szellemi erőket tömörítő műhelyre lenne szükség, de ilyen műhely nincs. A régi dicsőségen merengeni értelmetlen, ma már nem szerkesztőkre hanem erőszakos pénzszerző üzletemberekre van szükség először ..

Levente Péter az ügy fontosságát hangsúlyozta, de az ő felszólalását sem rögzítette a magnetofon

É.Szabó Márta
É.Szabó Márta: a Palinak ahhoz a megjegyzéséhez csatlakoznék, hogy az értelmiség az tulajdonképpen cserben hagyott minket. Most ebben a cserben hagyásban az újságíróknak rettenetes nagy a felelőssége. … egyszerűen nem bírom fölfogni, hogy nincs ma belső gyártású műsor. Szóval ezt azért soha nem hittem el, hogy ebben, a tényleg Európa egyik legkulturáltabb országában megtörténhet. úgy érzem, hogy mintha szembeköpték volna azt a 30 évemet, amivel azért mégis csak mi teremtettük meg a közszolgálatiságnak egy nagyon fontos részét és úgy érzem, hogyha itt lennének a fiatalok és hemzsegnének ezek a szuper gyerekműsorok, amikkel fel kellene hogy vegyük a versenyt az égi csatornákkal, akkor én nyugodtan foglalkoznék az én tehetséges fiammal, mert bőven ad nekem hála Istennek Érdi Tamás nekem munkát és mégsem tudok belenyugodni abba, hogy nem történik semmi. …itt ma nem lehet mást csinálni, rettenetes erőszakos módon megpróbálni bizonyos helyekről pénzt szerezni. .. úgy néz ki, hogy ez a Jövő háza majd működni fog jövő évtől az Álmok álmodóinak a helyszínén. itt próbálkozunk … megpróbáltuk a Mindentudás egyetemét gyerekeknek kitalálni, Cimbora egyetem címmel. Aztán a régi komolyzenei programjainkat folytatni és felhozni az ország és a határainkon túli gyerekszínházat a Millenáris szuper stúdiójába… . felmerül . kétkedéssel, hogy vajon a Magyar Televízió vezetői mit szólnak majd, ha felajánljuk ezeket a dolgokat ingyen a képernyőre és milyen indokot találnak, hogy nincs műsoridő a gyereknek.
Zahora Mária
Zahora Mária: Meggyőződésem, hogy mi itt beszélhetünk arról, hogy mit kéne csinálni és hogyan kéne csinálni, ha ehhez nincs egy olyan magasabb szintű politikai döntés, amely elhatározza, hogy szükség van a gyerekműsorokra, …a gyerekeknek egészen kisgyerekkortól kezdve kapaszkodókat kéne adni a világban mindenhol, a családban, a televízióban, az Interneten és minden olyan fórumon, ahol a gyerekek a világban való eligazodáshoz kaphatnak valami támpontot. …Én azt gondolom, hogy ez a mai pályázatosdi rendszer,-…. Ez egy csoda azért, mert jó esetben szakemberek ülnek ott a kurátorok között, de már nagyon sok mindent láttam és hallottam és tudok arról, hogy ezek a döntések nem úgy történnek, ahogy egy-egy területe érdeke azt kívánná. Én azt gondolom, hogy gyerekműsort, közszolgálati televíziót felvállalva nem lehet úgy megoldani, hogy különböző pályázatokon összekaparunk pénzeket. Nem alkalmasak a producerek arra, hogy ezt a funkciót ellássák. Nem alkalmasak arra, hogy koncepciót adjanak egy olyan területnek, amely az egész jövő generáció felneveléséért felelős. Ugyanis ezt csak egyfajta, hívhatjuk másképp is, de megítélésem szerint szerkesztőségi munkával oldható meg.
Somhegyi Béla
Somhegyi Béla hozzászólása: A televízió elrabolta gyerekeinket. Megfosztotta őket saját, varázslatos világuktól, ellopta tőlük a fantáziát, az álmodozást. Ugyanakkor megtanította őket hazudni, csalni, ölni, haszontalan életcélokért és papírmasé példaképekért lelkesedni. Ingerküszöbüket az égbelőtte, a valóságot patkányszűrkéve festette, Istent sokadszor is megölte, a televízión kívüli világot nukleáris pusztaságnak hazudta. A felnőtt társadalom erőtlenül tárja szét a karját, gyáván nyavalyog: a tévé ellen nincs mit tenni, tönkreteszi gyerekeinket. Holott mi felnőttek nem adunk nekik értelmes életcélokat, örömös elfoglaltságot, boldog együttlétet, mi kényszerítjük bele őket iskolának nevezett nappali börtönökbe, ahol a tévén felnőtt nemzedéket kényszerrel, büntetéssel, szócsépléssel akarjuk megtanítani a világ dolgaira.
Tessék utánanézni, hány iskolában porosodnak az igazgatói szekrények mélyén a videóprojektorok, a számítógépes szemléltető eszközök. Hány iskolában használják csak játékra a szélessávú internetet. A pedagógus társadalom legnagyobb része sem kezelni, sem használni nem tudja ezeket az eszközöket, mert nem ért hozzá, de főleg nem érdekelt abban, hogy megfelelő hatásfokkal tanítson.
A következmények beláthatóak: ha minden így marad, felnő egy vagy több nemzedék, amely ismereteit szinte csak a tévéből merítve, kulturális idiótává válik. Egész egyszerűen kiesik neki az emberiség egész eddigi tudása. Soha így
A helyzetért a felnőtt társadalom teljes mértékben felelős. Ha megvizsgáljuk a leginkább elérhető magyar közszolgálati televízió (MTV) felelősségét, nevezetesen, hogy megszüntette saját készítésű gyerekműsorait, kiderül, hogy ezzel a tettével radikálisan kiiktatta a lehetőségét annak, hogy a magyar társadalom legjelentősebb kisebbsége megfelelő média-nyilvánosságot kapjon. A vitákban ilyenkor jön elő a pénzkérdés, és ezért én is rátérek a gyakorlati megoldásra, amelyben természetesen nem szakmai, nevelési, pszichológiai és egyéb idealisztikus témákat fogok érinteni, hanem egyszerű taktikai ötletet javasolok megfontolásra.
A televíziós, filmes szakma természetéből fakadóan az alkotók általában magányos lovagként küzdenek műveikért. De most: álljon hadrendbe minden lovag teljes egyéni fegyverzetében! Hozza mindenki saját tehetségét, egyéniségét, tapasztalatát és kapcsolat-rendszerét, és szálljunk szembe a társadalom bénító közömbösségével! Hozzunk létre közösen egy televíziós gyerek-hetilap tervet, amely feldolgozza a magyar gyerekvilág minden témáját, vonzó, korszerű, hatásos formában. Egy újságszerkesztőség működési mechanizmusának kölcsönvételével feldolgozhatóvá válnának témáink. Ha mindannyian felsorakozunk e zászló alá, sokkal nehezebb lesz tervünket lesöpörni az asztalról. Hívjunk meg közismert embereket a szerkesztőségbe, szerezzünk széleskörű társadalmi támogatást! Készítsünk saját televíziós eszközeinkkel mélyinterjú-sorozatokat a gyerektársadalommal, és érjük el, hogy bemutassa azokat az MTV, hogy érzékelhetővé váljon a valóságos helyzet! Hozzuk nyilvánosságra szándékunkat, és kérjük a társadalom, valamint az ilyen ügyekért felelős politikusok segítségét! És csak akkor menjünk a tévés döntéshozókhoz, ha közüggyé lettünk. Más utat nem látok ma.

Weininger Gabriella:
Weininger Gabriella
Cimborát szerkesztem pillanatnyilag, cserbenhagyta a televíziót az értelmiség, főleg gyerek vonalon, én úgy gondolom, hogy egyáltalán a gyerekeket, a gyerek kultúrát hagyták cserben. Hosszú évekig például az Élet és Irodalomban egyetlen egy gyerekkönyv kritika nem jelent meg. Az utóbbi fél évben látható az, hogy egyszer-egyszer írnak gyerekkönyvekről kritikát, ami én szerintem eleve felháborító. És egyáltalán a gyerekkultúra mint olyan, ami egy komplex dolog, az valahogy a magyar köztudatban nem él... Amit itt hallottunk az Internetről, az persze én szerintem fikció. Tudniillik azért vannak Magyarországon felmérések arról, hogy kik, hogy használják az Internetet. A budapesti értelmiségi családoknál rendszeres az Internet felhasználás. A vidéki, nem túl jó körülmények között élő, vagy budapesti nem túl jó körülmények között élő gyerekeknél nincsen bekötve az Internet. Az iskolában is elég kevés van. Ha valaki nem az alternatív közgazdasági gimnáziumba jár, nem tud fölmenni szünetben és megnézni azt, hogy éppen mi van a cimbora.hu-n, ha egyáltalán valaki arra fölmegy. úgy gondolom, hogy a tévéműsorokat az Internetes világ felé elmozdítani pillanatnyilag célszerűtlen lenne. Ami nem zárja ki azt, hogy nagyon fontos az, hogy a televízió műsoroknak legyen egy ilyen, mint ahogy mondtad, lefelé építkező Internetes sávja, … igen, az biztos, hogy 10 éves korig néz a gyerek gyerekműsort és utána pedig inkább más műsorokat, családi filmeket és egyebeket néznek. elindult az RTL Klubbon a Barbara show, ami egy ifjúsági célközönségnek szól. Tartalmilag szörnyű. Viszont az egy forma. És ezzel meg tudják szólítani az ifjúságot. Nem mondom, hogy Barbara show-t kell csinálni, nem mondom, hogy a közszolgálati tévében Lagzi Lajcsinak kell működnie, de ezek olyan formák, amelyek beváltak. Ott van a Megasztár, minden gyerek szeret szerepelni. Minden iskolában vannak ilyen mutasd meg magad, mit tudsz, dobolsz, táncolsz, nem tudom én mit csinálsz. Ez is egy formája, tehát mint forma… Én tudom, hogy rengeteg pénzbe kerül, de hát ezt is lehet adaptálni.

Sipos Pál főszerkesztő összefoglalója
Három szót írtam fel összegzésül. A sorrend az nem úgy van, ahogy fölírtam. Felelősség, pénz, politika. Körülbelül ezt szűrtem le ebből a dologból. Azt gondolom, hogy amit a Laci mondott, hivatkozott a média törvényre, amit ugye a politika állított elő némi szakmai segítséggel. És valóban közszolgálati feladata a gyerekműsor, de vannak közszolgálati feladatok. Tehát a közszolgálati feladatok sem egyenlők, mert hogyha egy televízió vezetése latolgat, akkor a kisebbségi műsorok azok sokkal közszolgálatibbak, mint a kisméretűeknek szóló műsora. Tehát hogyha arról van szó, hogy nyáron amúgy is uborkaszezon van és mit kell megszüntetni és mit nem, akkor gyerekműsor nem készül, kisebbségi műsor készül. Amúgy meg hozzátéve, hogy nem tudom, vagy félrefordításból származnak, de azt gondolom, hogy mondjuk például gyerekműsorok lehetnének bizonyos elegáns és mértéktartó és etikus módon támogathatóak is akár. Az nem azt jelenti, hogy eladjuk a lelkünket az ördögnek. Tehát nem abból kell elindulni, hogy valamikor régen volt valaki, aki nagyon csúnya módon csempészte be a szponzort a képernyőre, hanem latolgatni kellene, mert ez így nagyon mulatságos. A vallási műsorok támogathatóak lennének szponzorok által, valamiért nem sorjáznak ott. Más területek meg lehetnének támogathatóak. Amit az Eszter mondott, én is legteljesebb mértékig gondolom, hogy igen. Persze könnyű úgy, hogy az EBU felől tetszik időnként nézni, de hogy finoman fogalmazzunk, a Magyar Televízió és az európai televíziózás egy kicsit távol vannak nagyon sok szempontból. Amit az Internettel kapcsolatban mondtál, azzal mélységesen egyetértek. Nagyon ajánlom mindenki figyelmébe hogy a Prix Europa versenyen már külön Internetes szekció van fikcióra és non fikcióra. Minden a kettőben nagyon márkás és nagyon elegáns gyerekműsorok vannak az Interneten elérhető formában Tökéletesen mutatja azt a torz képét a valóságunknak, hogy politikus gyerekműsort kell csinálni a gyerekeknek. Más műsor nincs, de Híradó az kell. Békés Jóskának teljesen igaza van ebben, hogy pozitív diszkrimináció nélkül nem nagyon lehet …Pénzt szerezni. Ez egy nagyon sikamlós terület … Aki gyorsabban fut, vagy megtalálja azt a helyet, ahol éppen van a pénz, meg éppen van egy affinitás az etetésre, az megkapja a pénzt. … én a Magyar Tele-vízió szerkezetében, szervezetében rendszeresen találkozom olyan műsorokkal, amelyek hozzám tartoznának és nem hozzám tartoznak, ám de megjelennek és aztán én meg nézek mint a moziban, hogy hogy került a képernyőre és aztán kiderül, hát innen jött a pénz, onnan jött. Na szóval ezért mondtam azt az egészre, hogy pénz, politika, felelősség. Szóval ez a három fogalom járt itt a fejemben. A felelősség azért elsősorban szakmai felelősség azt gondolom.

Kremsier Edit:
Ha most itt az a kívánság, hogy a HSD-nek a levelét olvassam fel.
Hsd levele
- szükséges egy tiltakozó levél megfogalmazása, mely a sajtó nyilvánosságán kívül el kell jusson az Esélyegyenlőségi a NKÖM, minisztériumokhoz és az Országgyűlés Kulturális Bizottságához, az ORTT –hez a közszolgálati kereskedelmi és kábeltelevíziókhoz, valamint a MMKA – hoz
- a médiatörvény szerint kötelezni kell a sugárzókat arra, hogy a köz-szolgálati feladataik között sugározzanak gyermek és ifjúsági műsorokat
- megfelelő média törvénybeli arányok betartását kérje számon az ORTT és az országgyűlés – saját gyártás, európai tengerentúli stb
- az MMKA a mozgóképtörvényben megemelt évi filmtámogatást összegből különítsen el egy kizárólagosan a műfajra fordítható keretet ás állapítson meg egy elosztó kuratóriumot
- az EBU én keresztül az MTV felhatalmazásával létesüljenek valós koprodukciók illetve a közös pénzből gyártott produkciók


Az ülés szétesett és mindenki egyszerre beszélt
Megfogalmazódott egy határozat
amit aztán senki sem vett semmibe
és minden maradt a régiben

2004. november

/későbbi /2016/ megjegyzés: még több jegyzőkönyv és egyéb háborgás az ügyben ITT

2011. április 6., szerda

A magyar televíziós bábjátszás történetének pillanatai

FEJEZETEK A MAGYAR TELEVÍZIÓ GYEREKMŰSORAINAK TÖRTÉNETÉBŐL
A magyar televíziós bábjátszás története
A Magyar Televízió történetének korai időszakának egyik slágerműfaja volt a bábjáték. A bábszínházból importált műfajt sikerült sajátos televíziós megoldásokkal egyedivé tenni. Idézzük fel a legjelentősebb sikereit, azokat a tendenciákat, eredményeket, amik az elmúlt évtizedeket jellemezték.
A hatvanas évek a lelkes, nagy sikerek időszaka, a hetvenes évek a profi kiemelkedő alkotásoké, a nyolcvanas évekre az amatőr bábjátszás szervezése és bemutatása a jellemző, s sajnos a kilencvenes évek a lassú elhalás időszakát hozták.
Mazsola és barátai a hatvanas években
Mazsola és barátai a hatvanas évekből
A magyar televízió megalakulásától kezdve nagy teret szentelt a bábjátékok közvetítésének és készítésének. Amikor az un. gyerekszerkesztőség megalakult, olyan művészek kerültek oda, akiknek közük volt a bábozáshoz, nem csak szerették, hanem értették is ezt a műfajt, elsősorban Kende Márta rendező, és Bálint Ágnes, aki kiváló íróként éppen a bábműfajban tudta legjobban kifejezni önmagát. A magyar bábművészet legjobb tervezői dolgoztak velük, nemcsak a televíziós Lévai Sándor, hanem Koós Iván, vagy Bródy Vera /akik az akkoriban világhírűvé vált Állami Bábszínház vezető művészei voltak/ A magyar gyerekirodalom legjobbjai írtak bábjátékokat a televízió számára.
A hatvanas években az jellemezte a televíziós bábjátszást, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt élményt nyújtó, a közbeszéd témájává váló sorozatok jelentek meg a képernyőn.
Bálint Ágnes Cicamicával és Böbe babával a hatvanas években
Bálint Ágnes Cicamicával és Böbe babával


A Futrinka utca, így visszanézve, és a mai műfaji kategóriákat használva szappanopera szerepet töltött be. A Futrinka utca lakóinak történetét izgalommal várták a nézők, Cicamica és Böbe baba élete beszédtéma volt, vitákat gerjesztett. Böbe baba nyafka hanghordozását a hivatalos kritika, a pedagógus társadalom dühösen támadta, de az tény, hogy egy ország kamaszsága beszélt Böbe babául – nézettségi indexek híján, a komoly siker jelzésének tekinthető. Meg is ijedt mindenki ettől a sikertől és szegény Böbén verték el a port, kiiratták őt a sorozatból.
Pedig a „baj” nem Böbével volt, hanem azzal, hogy ezek a történetek, a gyerekszerkesztőség és a vecsési faluszél hétköznapi életéből, figuráiból, napi konfliktusaiból íródtak, természetesen remek humorral és Bálint Ágira jellemző könnyedséggel, ezért voltak sikeresek, és ezért igazából nem is újrajátszhatók. A hetvenes években újraforgatott színes, szép új Futrinka utca bár míves alkotás, nem mérhető az eredeti fésületlen "teleregény" sikerével.
.A hetvenes évek. A műfaj csúcsra tör.
Már a kezdeti időszakban kialakult egy olyan feldolgozási, adaptációs mód, ami önálló műfajjá emelte a bábjátékot a televízióban. Ezt elsősorban Kende Márta szárnya alól kinőve, Szabó Attila tökéletesítette – aki a bábot az élő film eszközeivel dolgozta fel. A kamera mozgatás, a snittelési technika, a világítás igényessége, megegyezett egy élő szereplős film kívánalmaival. Bátorság volt 'nagy' közelikkel operálni egy rongydarab fényképezésekor. De mivel mi tudjuk, hogy a báb nem rongydarab, az eredmények igazolták a bátrakat. Mindezt egy körbejárható paravánrendszer egészítette ki, így a tévés bábjátékok már nem lefényképezett színházként kerültek szalagra.
Werk fotó a Süsü, a sárkány felvétele közben

Felsorolhatatlanul sok mű jellemzi ezt a szép időszakot, a Békés József vezette dramaturgia irányításával a bábszínház vezető művészei is beszálltak a munkába és fontos volt hogy az évi 10 - 12 gyerek tévéjáték között legyen bábfilm, bábsorozat. A hetvenes évek közepére ezt kiszolgálandó  profi báb és makett műhely alakult ki a televízióban.
Ennek a filmes bábjáték technikának a csúcsa a Süsü, a sárkány sorozat
Szabó Attila
Szabó Attila


Magam, mint Süsüt megtaláló és készülését végigkísérő dramaturg büszke vagyok, hogy Süsü világsikert aratott. Olyan gondossággal és aprólékos kidolgozottsággal készült a szellemes történet, hogy megállta a helyét a nagy szuperprodukciók versenyében is. És sikerült Süsüvel olyan alkotást létrehozni, ami bátran újravetíthető. Szerencsére Süsüt már sokan elemezték, értékeiről sokat beszéltek.
Sajnálatosan a szükségesnél kevesebb szó esik, akár Süsü kapcsán is, egy nagyszerű művész Lévai Sándor munkásságáról. Amiket eddig elmondtam, azt mind végigkísérte a keze munkája, nagyon szép, nagyon egyszerű, és nagyon kifejező bábokat készített. Ezek mindig arányosak és szépek, és mégis nem csak babák, hanem egy egy emberi jellemet, figurát sűrítő, igazi bábok. Ez a Lévai féle stilizáció, és a naturális filmes feldolgozási mód, nagyon jól harmonizált. Nagy szerencse volt, hogy ezek a művészek /Szabó Attila, Lévai Sándor, Abonyi Antal operatőr, Tréfás Imre fővilágosító, Pugris Sándor építész...és lelkes stábjuk/ egymást alakítva, egymásra hatva, együtt szenvedve, és ritkán örülve kialakították ezt a sajátos magyar televíziós bábműfajt.
Lévai Sándor


A hetvenes évek elejének meghatározó eseménye volt Kemény Henrik műveinek televíziós adaptációja.
Kemény Henrik, mindannyian tudjuk, hogy nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúrának is kiemelkedő alakja, és nekem személy szerint jó érzés, hogy kezdeményezője lehettem annak, hogy a vásári bábjáték utolsó mesterének remekei megőrződtek az utókor számára. Vitéz László megtalálható a televízió archívumában
Kemén Henrik Hakapeszi8 Makkival, a Zseb tévé c. sorozat figurjával
Kemény Henrik és Hakapeszi Maki a Zseb tévé sorozatban
.

Mindenki bábozik
Már a hatvanas évek végén elkezdődött és jelentős esemény volt a Játsszunk bábszínházat sorozat elindulása a televízióban
Bródy Vera: Gombóc tündér c. bájos sorozata volt az első, ahol a bábkészítésre hívták fel a gyerek nézők és szüleik figyelmét, A kreativitásra, bábozásra való ösztönzés aztán a Játsszunk bábszínházat 9 x 13 rész megért sorozatában teljesedett ki.
A műsor átfogó mozgalommá vált. Kremsier Edit kitalálója és szerkesztője ennek a sorozatnak, ami minden körülötte dúló vita ellenére olyan szervező erővé vált, ami a magyar amatőr bábmozgalomnak nagy lendületet adott, hiszen bekerülni a televízióba olyan húzó erő volt abban az időben, ami segített abban, hogy minél többen, minél igényesebben készüljenek erre a megmérettetésre. Ezekben a bábszínház produkciókban olyan értékes alkotások bukkantak fel, amelyek a magyar népi kultúrát a hagyományokat, a magyar irodalom gyöngyszemeit mutatták be.
A műsor segített a bábcsoportoknak, formálta ízlésüket, irányt és célt adott. Országos rendezvény volt a Játsszunk bábszínházat, megyei döntőkkel, ahova neves szakemberekből álló zsűri látogatott el, és válogatta ki a legjobbakat. A sokféle képességet egyesítő bábjáték, ma is fontos eleme lehetne a játékos kedvű gyerekek életének.
1989 – ben volt az utolsó Játsszunk bábszínházat, 1994 - ben még Farkas Eszter szerkesztő és Szabó Attila rendező összegyűjtötte a legjobb bábjátszókat és Vitéz László vándorútján címmel bemutatták őket, de ennek, bár fontos volt, már nem volt olyan nagy, országot átfogó mozgósító háttere, mint a Játsszunk Bábszínházat sorozatnak.
Játsszunk bábszínházat
Játsszunk bábszínházat


A nyolcvanas években készülnek Süsü folytatások, készülnek a Bábszínház rendezői által szép bábtévéjátékok, készül Dörmögő Dömötör, /Gyárfás Endre író, Kovács Kati rendező/ de ezek bár sikeresek, már nem hatnak a reveláció erejével – a világ kezd megváltozni.
A kilencvenes években kiöregszik, megfárad a műfaj.
Új alkotók nem lépnek a régiek helyére. A bábokat a világban már komputerek tervezik és formálják.
Utolsó fellobbanás volt a már nem gyerekeknek készült Uborka sorozat /szerkesztő: Svéd Pál/ és Szabó Attila a műfajt megújítani kívánó kezdeményezése a Kicsi és Nagy - aminek utolsó darabjai már nem is kerültek adásba
Werk felvétel a Kicsi és Nagy forgatásán


Annak feltétel nélkül örülnünk kell, hogy volt három évtized a magyar televíziózás történetében amikor remek, ma is élvezhető alkotások születtek ebben a műfajban.

Az összefoglalás persze szubjektív, de örülnék, ha kiegészítenétek, nehogy lassan teljesen elfelejtődjön, hogy ilyen is volt