2017. szeptember 26., kedd

Tarján Tamás

mégis hogy képzeled, hogy csak így meghalsz, ilyen fiatalon, hogy belesajdul az ember szíve, hogy sírni kell és emlékezni egyetemi barátom, ők másodévesek voltak, Reményivel meg Bányai Gabival, és őrülten aktívak és irodalommániások, mindig csináltak valamit és mindig akartak valamit és a riadt kisz bizottság kiküldött, végzős öreget, hogy nézzek a körmükre, nem akarnak e valami helytelent, legyek a mentoruk,... Boldogságos alkalmak voltak a lángoló lelkesedés, a kortárs magyar dráma imádata, színházcsinálás, elemzések, viták és előadások... méghogy mentor! 
aztán mikor Kremsier műsorvezetőt keresett, a hetvenes évek közepén, bemutattam neki Tarjánt, így szerzett egy kis műsorvezetői gyakorlatot egy gyerekműsorban a nagy műsorok előtt, alkalmas volt arra is aztán komoly lett egyetemi tanár és elismert kritikus színházakban találkoztunk
amikor gyerekszínházzal kezdtem foglalkozni ott is
itt vannak a röpke videók amiket forgattam sk, kezemben a kis kamerával, mindig jó volt, mindig megnyugtató és okos.   
68 évesen nem kell meghalni, nem volt más dolgod? ránk nem gondoltál, akiknek hiányozni fogsz? annyira dühös vagyok és szomorú és elkeseredett inkább hallgassuk, hogy bármikor bármiről mennyi okosat tudott mondani pár percben 

Nógrádi premierjén voltunk együtt Zalaegerszegen.
Itt is írtam erről innen a videó


Zsűri elnök volt Békéscsabán a Bábos drámaíró versenyen 2015

 Szerencsére azért a tv archívum sok száz percet őriz, valahol a mélyben még annak a régi Játsszunk Bábszínházat sorozatnak az epizódjai is megvannak.

most már egy derűs felhőről nézel erre az összevissza világra és megvan a véleményed mi meg itt maradtunk nélküle.