2017. július 29., szombat

Jönnek a pomogácsok

egész héten az járt a fejemben - hogy kötelezően el kellene olvasnia mindenkinek Lázár Ervin Gyere haza, Mikkamakka! c. meséjét. mert a pomogácsok különben ellepik az agyunkat és végünk. Ezt akarják, de ne legyen így!


a VERSNAPTÁR júliusi lapjaira több kedvenc versem is rákerült

És aztán? - kérdezték a srácok.
Aztán semmi.
Egyáltalán semmi?
Egyáltalán semmi.
Ennyire beleestél?
Ennyire.
Ágai Ágnestől

2017. július 17., hétfő

sajnos van slusszpoén

Megint ültem a déli parti sebes vonaton, s ahogy a múlt héten, megint felszállt egy család egy visító kisbabával
A kisbaba még kisebb volt, és még sivítósabb volt a hangja. mint a múlt heti a telefonosnak - amikor a gyerek csak akkor hallgatott el, ha a kezébe kapta a mama telefonját - (babatelefon)..
NA kezdődik! - gondoltam, csak hát itt valami egész más történt
Az anyuka egész idő alatt szórakoztatta a kisbabát, mondókákkal, ritmusokkal, taps, kézjáték, talpdobolás... aztán előkapott valami színeset, elbújt, ... megint mondókázott.
- mondom magamban: az egész Gabnait* felmondja mire Pestre érünk...

Boldog voltam, hogy a múltheti elkeseredett blog után egy igazi kreatív, remek!

A slusszpoén:  kiderült, hogy nem magyarok... kár

(Dünnyögők és dúdolók Gabnai Katalin szerkesztésében)

2017. július 10., hétfő

Babatelefon

 Nem oly régen a facebook kis videói közt láttam egyet, ahol egy másfél - 2 éves forma kisgyerek fület hasítón visított, amíg meg nem kapta a mobilját. Akkor aztán boldogan nyomkodott, lapozott, telefonált.... jópofa gondoltam...
azt semmiképp, hogy élőben is meglátom, bizony ez így van...
ez a hang, a kisgyereké
aki miután a felnőtt megtört, megkapta a telefont
és ez a boldog arc is a sivító gyereké
néha elvették tőle, akkor újra  jött a sivítás
aztán megkapta és ez a boldogság
modern világ az italunk a pepsicola!

Talán ebben a modern világban és ha már ekkora öröm a kisgyereknek - gondolom ezt látja a felnőttektől és ő is olyan akar lenni (szegény) akkor tehetnénk jó tartalmakat a telefonra, tabletre. Bár a gyerek nem akart nézni semmit, ő nyomkodni és lapozgatni akart, mert az jó. Hát nem könnyű.
Erről jut eszembe az m2 bosszantó reklámja. Láttátok? Amikor Anya a tévé elé, a földre ülteti a gyereket, hogy nézze a tévét, ő meg elhelyezkedik a fotelban és látványosan olvas.
A reklám készítői sokmindent értettek félre.

2017. július 5., szerda