2014. augusztus 30., szombat

Várkert bazár

A nap kérdése: Harmadszorra ki adja át az elkészült Várkert bazárt?
Egyik fele - mondjuk most már a kétharmada - elkészült és  nagyon szép

de szemmel láthatóan még nincs kész

2014. augusztus 25., hétfő

giccsparádé

Amikor, mint Berzsián magamra zárom az ajtót és a kulcsot a szekrény aljába rejtem, és sem Zsebenciklopédiának, sem Sróf mesternek eszébe nem jut rámtörni az ajtót és szakítok az emberiséggel, na olyankor szoktam gyönyörű, ámde szuper giccses tájképeket posztolni a facebookon. Mert ilyenkor sok lájkot kapok, és úgy érzem, hogy barátok vesznek körül. Bayer Icának igaza van, amikor a legutóbbi narancssárga-bordó alkonyati szépség után feltette a kérdést, hogy is van ez a giccsel?
Már akkor elkezdtem ezen rágódni, amikor kiposztoltam azt az olvasásról szóló oltári nagy frázist, ami pont a giccs egy tipikus példája. Aztán egy csodálatos gyűjteményt, az emlékkönyvemet az ötvenes évek második feléből. Igazi giccsművészet. ITT
Akik elég öregek, emlékeznek,  hogy a hetvenes években milyen lenéző, utálkozó volt az u.n. véleményformáló, városi értelmiség minden giccsel szemben. És hogy mi a giccs, azt  Ők mondták meg. 
A csodaszép csipketerítők,  a polcon ücsörgő herendi kacsák egyaránt mentek a megvetendő csomagba. Majdnem minden, ami kisgyerekkoromban szép volt. Vidéki lány Pesten, nehezen szoktam, majd magam is  közéjük kerültem...


2014. augusztus 23., szombat

Emlékkönyv

 A 20. század népművészete. Elragadó. A facebook sem tud versenyezni vele giccses frázisok dolgában :)
TAB 1956 -59
Általános iskola felső tagozat
Takács Veronika emlékkönyve


2014. augusztus 18., hétfő

idézet

Mivel ez pontosan olyan, hogy kár, hogy nem én találtam ki, idehozom
végül is verset is lehet idézni:
a facebookról van,  ott mindjárt el is tűnik, a nagy "rohanásban", ezért. 


...az olvasás "veszélyes", mert gondolkodásra késztet! 

2014. augusztus 16., szombat

424


A SZIGET fesztivál zajongása kapcsán szó került a gőzmozdonyokról. Én említettem, mert a lakók háborogtak itt, pont a szigettel szemben a zaj miatt, de mondom engem nem zavar a szigeti dumdum, vagy tuctuc reggelig, ugyanis 14 éves koromig vasútállomáson éltem, és amikor egy 424 -es megérkezik, vizet vesz, salakot űrit, majd büszkén újra elindul, hát az annyi pöfékeléssel, zajjal, felhajtással jár, hogy elvileg nem lehetne aludni mellette, de mégis. És igen, ellentétben azzal, amit a velem vitatkozó alaptalanul állít, a vonatok éjjel is közlekednek. Tabon, ahol 9 éves koromtól laktunk, 324 -es járt. Kisebb, de legalább annyira zajongó, fontoskodó gőzmozdony. 23:30 - kor jelent meg az utolsó vonat, ott aludt nálunk, vagyis a tabi állomáson az ablakom alatt, előtte elvégezte az esti szervizét, vízleeresztés salakürítés, gőzkifújás, víz feltöltés, aztán nyugovóra. És reggel kelt fél ötkor felszuszogta magát.  De engem ritkán zavart, inkább már csak kamaszkoromban, amikor amúgy is naponta szerelmes az ember és nem alszik olyan jól, mint kisgyerekként.
Hogy ez felmerült megnéztem a Thomas a gőzmozdony siker sorozat néhány darabját, hogy a mai kisgyerek mit tud a gőzmozdonyokról. Hááát...

2014. augusztus 14., csütörtök

búvóhely


Ezt olvasom ma reggel az újságban:
"Ha már van kivel, de még nincs hol - búvóhely pár órára kiadó a Corvin sétányon..."

comment nincs, mindenki gondoljon, amit akar
 én például morgok és mérgelődök, na nem azért, amiért gondoljátok, hanem mert megint megcsinálták az tervemet.
mindig arra gondoltam, amikor elegem lett a packázásból,  belefáradtam a tévés munkába, hogy nyitok egy diákkocsmát, meg is néztem  a helyet az egyetem térről nyíló udvar, ott hátul volt több jó kis tér, zugok, lépcsők, ami kell.

2014. augusztus 13., szerda

Hogyvolt?

Benne voltunk a Hogy volt ?! 1987 adásában, mert abban az évben A világ legrosszabb gyereke megkapta a közönségdíjat a kőszegi fesztiválon
 A felvételről és a témáról a EZEN az oldalon írok
Takács Vera
Gondoltam, készülök kicsit, frissítem a memóriámat - ráfér - elővettem a nyolcvanas évek dobozomat, s ott erre a KÖLYÖK magazin példányra találtam. Én írtam egy cikket a tévés munkáról, rendezésről, A világ legrosszabb gyereke ürügyén. Itt elmesélem azt a sünös sztorit is, amit Robi felidézett a stúdió beszélgetésben

Hát ez volt a cikk 
1987 ben jelent meg, Képekkel
a képen: Aki nem látszik: Kovács Zoli, aztán: Sasvári Lajos, Takács Vera és Soós Attila

Most látom, hogy a cikkben téves a képaláírás  jobbra fent Kaplony Miklós van kamerával a vállán.
A cikk:
Hogyan kerülhet egy gyerek a tévébe?
FAGYLALTOT A MARSLAKÓKNAK!

Kiskoromban nem hittem volna, hogy tévés leszek. Kicsi kiskoromban még tévé sem volt. (vagy csak én nem tudtam róla) nagyobb kiskoromban meg olyan csoda volt, olyan távoli és nagyszerű, hogy egy magamfajta vidéki kislánynak nem értek odáig a vágyai.
Amikor Pestre kerültem, rájöttem: attól, hogy az ember falusi, nem biztos, hogy butább, mint a városiak. Csak a városiak - főleg a fővárosiak - magabiztosabbak, határozottabbak, jobban "eladják magukat". Ez az előny hamar behozható, csak nem biztos, hogy az utánzásukkal. 
1970 -ben kerültem a tévébe, friss tanári diplomával a zsebemben ( magyar-történelem szakos). Semmit sem tudtam a szakmáról. 
A tévésséget
ugyanis nem tanítják
azt munka közben
kell megtanulni